Énekek (Nyírségi-Szatmári, Kalotaszegi)
Nyírségi - szatmári
Édesanyám nem tudok elaludni,
Legényt hallok a kapuban beszélni,
Édesanyám eresszen ki hozzája,
Fáj a szívem, majd meghalok utána.
Édeslányom, ráérsz te még kimenni,
Ráérsz te még a legénnyel beszélni,
Tudom anyám, tudom, hogy még ráérek,
Azt is tudom, hogy nem sokáig élek.
---
Hajnallik, hajnallik,
de nem jól hajnallik.
A Sámsonyi határ felől
szomorú hír hallik.
Megöltek egy kocsist
hatvan forintjáért,
belökték a Tiszába
ja piros pejlováért.
partjára vetette.
Arra ment egy hajóslegény,
hajójába tette.
Arra ment az anyja,
költi, de nem hallja.
Kelj fel, kelj fel, kedves fiam,
hadd vigyelek haza!
Arra ment rózsája,
költi, azt már hallja,
kelj fel, kelj fel, édes rózsám,
hadd vigyelek haza!
Nem mehetek haza,
mer' meg vagyok halva,
zsebbevaló fene-piros késem a
szívembe van szúrva.
Édesanyám mondta nékem,
minek a szerető nékem.
De én arra nem hallgattam,
titkon szeretőt tartottam, csuhajja.
Zöld a kökény, maj' megkékül,
most vagyok szerető nélkül, csuhajja.
Maj' megérik feketére,
találok én szeretőre, csuhajja.
Kalotaszegi
Piros az ostorom nyele, nem sárga
Közepébe numera van rávágva,
Én vágtam rá azt a jeles numerát
Ölelem a babám karcsú derekát.
"Ablakomba besütött a holdvilág..."
(Hajnali)
Ablakomba besütött a holdvilág
Az én rózsám abban fésüli magát
Göndör haját száz felé fújja ja szél
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél
Édesanyám, hol van az az édes tej
Mivel engem katonának nevelt fel
Adtad volna tejedet a macskának
Ne neveltél volna fel katonának
Tûzrõl pattant kismenyecske vagyok én
Hogyha tõlem csókot kérnek adok én
Adok biz én párosával százával
Nem törõdöm én a világ szájával
Ha engem egy nagyságos úr elvenne
Az én nevem nagyságos asszony lenne
Nem bánnám ha minden nap is megverne
Csak a nevem nagyságos asszony lenne.
"Az én kispejlovam..."
Az én kispej lovam nem szereti a szénát, meg a zabot,
Hej, de amióta, amióta a zöld árpára szokott.
Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára,
Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyra.
Ej, te hamis kislány, mért szoktattál magad mellé az ágyba
Nem gondoltál arra, hogy engemet elvisznek katonának.
Besoroztak engem, el is visznek a Regátba hadimunkára,
Azt a kutya mindenit, azt a betyár mindenit a világnak!
"Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretõt..."
Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretõt
Kapok bizony minden ujjamra kettõt.
A madárnak is van párja, nagy a világ határa,
Terem legény minden leány számára.
"Kispejlovam megérdemli a zabot..."
Kispejlovam megérdemli a zabot,
Kétszer kerülte meg Magyarországot,
Harmadszor is, sejehaj megkerülhette volna,
Ha Görgey igaz szívû lett volna.
De Görgey nem volt igaz vezérünk,
Világosnál letétette fegyverünk
Ha Görgey, sejehaj, igazszívû lett volna,
A magyar ember senki rabja nem volna.
