Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Énekek (Mezőségi)

Mezőségi

 

Szivaroztam, elégettem a számat,
odahaza más öleli a babámat.
Más öleli, másnak ül az ölébe,
más kacsingat két ragyogó szemébe.

Egyik árokból a másikba estem,
rólad, babám, minden gondom levettem.
Úgy levettem, soha eszembe se jutsz,
jóságodért fizessen meg a Jézus.

---

//:Hallod-e, te szelídecske,
leány vagy-e vagy menyecske?://
Nem vagyok én szelídecske,
se nem leány, sem menyecske,
mer’ én kerti virág vagyok,
a harmatért majd meghalok.

Ha te virág vagy a kertbe’,
én meg harmat vagyok benne,
este a virágra szállok,
reggelig rajta úszkálok.
Hozd fel, Isten, azt a napot,
szárítsa fel a harmatot,
a virágról a harmatot,
a szívemről a bánatot.

Kinek nincs kedve itt lakni,
menjen mennyországba lakni.
Építsen az égre házat,
ott nem éri semmi bánat.
Építsen az ég szélére,
ott nem éri semmiféle,
építsen az égre házat,
ott nem éri semmi bánat.

---

Nekem is volt édesanyám, hej, de már nincs,
mer’ elvitte a szegedi, hej, de nagy árvíz.
//:Három hete, hogy a vízen, hogy a vízen halászom,
könnyeimtől még az eget se látom.://

Kihalásztam édesanyám selyem kendőjét,
négy sarkára rávarrattam, hej, de a nevét.
Közepére fekete gyászt, fekete gyászt varrattam,
hogy tudják meg, hogy én árván maradtam.

Kicsi madár, mért keseregsz, hej, de az ágon,
nem csak te vagy árva ezen a nagy világon.
Nekem sincsen édesanyám, sem szeretőm, sem apám,
mégis a jó Isten gondot visel rám.

---

Már Füzesből kihajtották a nyájat,
elvitték a rózsámat katonának.
//:Megjött a nyáj, odamaradt, odamaradt a babám,
jaj, Istenem, csak még egyszer láthatnám.://

Lassan, kocsis, hogy a kocsi ne rázzon,
hogy a babám gyönge szíve ne fájjon.
Mer’ az úton nincs patika, nincs patika, sem orvos,
babám gyógyít, nem a korházi orvos.

Cuki kurva, kirúgom a szemedet,
megetted a nyári keresetemet.
Mit megettél, mind a farod, mind a farodra tettél,
egy legénynek selyem zsebkendőt vettél.

Azért vettem, hogy tegye a zsebébe,
egyszer-másszor hadd jussak az eszébe.
Azért vettem, sejehaj, hogy tegye a zsebébe,
egyszer-másszor hadd jussak az eszébe.

---

//:Engem anyám megátkozott://
mikor a világra hozott, csuhajja.
Hogy a lábam meg ne álljon, meg ne álljon,
mind idegen földön járjon, csuhajja.

//:Idegen földön jártamba' ://
jutott nékem a bánatból, csuhajja.
Jutott, jut is, amíg élek, amíg élek,
Amíg bennem zeng a lélek, csuhajja.

Napkeletről fordult a szél,
Megzördült a diólevél,
Hát te babám hová lettél,
Hogy az este el nem jöttél?
Kapud előtt úgy elfogott valami,
Fáj a szívem, ki se tudom mondani.

//: //:Nincsen hibád, nincsen nagy ://
Csak annyi, hogy szegény vagy, de szegény vagy.://

//:Mikor a lány gatyát mos://
akkor bizony nem álmos, de nem álmos.
Teszi-veszi, gondolkodik felőle,
hova lett a csingilingi belőle.

---

Azt gondoltad, régi babám, megcsaltál,
pedig engem meg se szomorítottál .
Megcsaltad te, régi babám, régi babám, magadat,
úgysem találsz nálamnál igazabbat.

Tavaszi szél meghajlítja az ágat,
gyenge szívem  meghasítja a bánat.
Megválásom nem annyira, nem annyira sajnálom,
csak hogy eddig szerettelek, azt bánom. 

---

Házunk előtt jégverem,
benne van a szerelem, ajnana…
Kinyitani nem merem,
kirepül a szerelem, ajnana…
Ajnana…

Kamarási templom előtt
megfogadtam Isten előtt, ajnana…
Hogy nem tartok több szeretőt,
csak minden ujjamra kettőt, ajnana…
Ajnana…

---

Nyisd ki, rózsám az ajtót,
itt van a te galambod.
//:De nehezen nyitod ki,
mintha nem tudnád, hogy ki.://

Nyitom, nyitom, kedvesem,
csak a lájbim keresem.
Nyitom, nyitom, galambom,
csak a lájbim gombolom.


Fehér fuszulyka virág
ne jöjj hozzám napvilág.
Gyere hozzám sötétbe,
hogy üljek az öledbe.

Úgysem ülök sokáig,
csak tizenkét óráig.
Az a tizenkét óra
nekem csak egy minuta.

Adj egy csókot, én egy mást,
ne felejtsük el egymást.
Adtam biz’ én, adok is,
ha tudom, meghalok is.

 

Csujogatások:

Hosszú szárú laboda,
nem termettem dologra.
Lábam termett a táncra,
szemem a kacsintásra.

Kamarási templom előtt
megfogadtam Isten előtt,
hogy nem tartok több szeretőt,
csak minden ujjamra kettőt.

Vissza